Selmeczi György: Zongoradarabok
Balog József - zongora
Elérhető a Rózsavölgyi Zeneműboltban és Webáruházban: ITT
Margó mozija 2. – Három zongoradarab
Andante; Scorrevole; Alla campanella
Margó mozija 4. – Öt zongoradarab
Waldsee I (Halmos György emlékére); Waldsee II;
Hommage à R. Sch.; Le Signorine; B-A-C-H
Margó mozija 6. – Szvit zongorára
Jánosvitéz; Combino; A Hajógyári szigeten; Esztergom
Tizenkét prelűd zongorára
Parlando; Giocoso; Ombra; Malinconico; Allegro, leggiero;
„Grande valse”; Veloce; Semplice; Rubato all’ongherese;
Rigoroso con semplicità; Rubato, recitando; Presto
Két noktürn
Da lontano; Semplice
Személyes holmik…
Selmeczi György kivételesen sokoldalú muzsikus, impozáns zeneszerzői oeuvre-vel, amelyben meglepő módon nem sok darabot találunk tanult és közismerten mesterien kezelt hangszere, a zongora számára. És ez nem véletlen. „A szerző maga is zongorista” – magyarázza, „pontosan tudja, hogy a fontos zongoradarabokat ’rég megírták’ a nagyok. Ezért aztán szinte sosem ír zongoradarabot szándékosan. Vázlatot készít egy ’nem-zongoradarabhoz’, színházi vagy filmzenéhez gyűjt anyagot, lejegyez ezt-azt, hátha jó lesz valamire... Aztán egyszer csak egyikből-másikból, emlékekből, élményekből zongoradarab ’keletkezik’. Amolyan személyes holmi.”
Selmeczi összegyűjtött zongoradarabjait végignézve valóban erre a személyes hangra csodálkozhatunk rá. A romantikus zongoramuzsika én-zene hangulatképei ezek, életrajzi ihletettségű albumlapok és emlékképek lenyomatai, schumanni érzületű intim karakterdarabok, felvillanások, kis jelenetek („scènes mignonnes”).
Csak látszólag ellentmondva az előbbieknek, a lemezünkön felhangzó Margó mozija darabjai nem annyira a belső hang, hanem a mozivászon külső történései, vizualitása által generált improvizált mozizongorázást idézik meg és öntik a kottafejekbe. Selmeczi György a mai napig a magyar mozi egyik legsikeresebb, legkeresettebb filmzeneszerzője, mintegy ötven nagyjátékfilm zenéjének alkotója, aki számos díjat bezsebelt ebben a minőségében is (Budapesti Filmszemle, 1983, 1986: a legjobb filmzenéért járó díj). A Margó mozija eddig 6 részből álló sorozatát az 1990-es évek elején kezdte komponálni, némelyik darabfűzért kamarazenei hangszer-összeállításokra, némelyiket zongorára. A darabok annak a kompozíciós folyamatnak a lenyomatai, ami a szerző 1986-os I. miséjének bemutatója után kezdődött, és az avantgarde törekvések egyeduralma ellenében a zenetörténeti gyökerekhez történő kreatív visszatérést valósított meg, és egyben újfajta kommunikációt hozott létre a hangversenyközönséggel.
Margó mozija 2. zongoradarabjai elképzelt történések, máskor játékos allúziókkal, magánéleti vonatkozásokkal teli képi komponálás, cím nélküli programzenék. Ajánlásuk a szerző zongorista feleségének és alkotótársának, Kincses Margitnak szól: „Margó az én kontrollom, aki képes előadóként és a közönség fülével is hallani és hallgatni a darabjaimat”, vallja a komponista.
Margó mozijának 4. sorozatát szubjektív hommage-okként foghatjuk fel. Waldsee I és II című darabjait egy nagyszabású nemzetközi projekt hívta életre, a 2004-ben útnak indított Waldsee 1944, amely a soha meg nem válaszolt auschwitzi képeslapoknak és a mögöttük felsejlő tragikus emberi sorsoknak állít emléket. Selmeczi főhajtása itt szeretett zongoratanárának, a legendás Halmos Györgynek – egykori fogolynak – is szól. A zongoratanulás gyermekkori emlékei, Schumann és Bach szelleme sejlenek fel a sorozat további darabjaiban: az Hommage à R. Sch. egyaránt adózik a gyermeklelkű romantikus komponistának, és a Bartók Mikrokozmosz hasonló című emlékdarabjának, a Le Signorine és a B-A-C-H szigorú szerkesztésű kétszólamú invenció-parafrázisok.
A 6. Margó mozija végül egy másféle személyes hangot tár elénk: a négytételes szvit kandalló melletti családi muzsika, a szerző unokáinak írott kis darabokkal. Igazi vizuális történetmesélés, mozizongorázás. A Jánosvitéz fergetes motivikus játékot űz Kacsóh Kukorica Jancsi belépőjével, a Combino-villamos csodáját idézi meg a különleges 7/16-os lüktetésű surranó zene (és igen: „álmában csönget egy picit”), egy játszótér mozgalmas, üldözéses rajzfilmakcióhoz méltó filmzenéje a Hajógyári sziget. A finale (Esztergom) szintén családi vonatkozásai miatt került a szvitbe: itt éles hangulatváltással egy liszti nyelvezettel koncipiált virtuóz parafrázist hallhatunk a Boldogasszony anyánk dallamának hangjaira.
Szintén Kincses Margitnak szól a 12 Prelűd ajánlása, ez lemezünk legrégebbi, az 1980-as vége felé keletkezett darabfűzére. Improvizatív, fantáziaszerű, igen változatos hangvételű miniatűrök, gondolat-kísérletek, hangulatpróbák, moments musicaux-k. Mesterek-elődök egész sora pillant ki a hangfejek mögül, ahogy a prelűd műfaji hagyományainak megfelelően mindegyik darab egy-egy külön világ, jellegzetes egyedi technikai megoldásokkal (elvárásokkal), újra elcsodálkozhatunk, hogy a hagyományos ritmusnotáció milyen meghökkentő változatosságot tesz lehetővé, aszimmetrikus ritmikai folyamatok tobzódását. Archív felvételek és karakteres zongorazenék, Rachmaninov, Gershwin, Bartók játéka ötlik az eszünkbe.
A lemez végének hangulati decrescendóját a Két noktürn (2018) hozza el. Da lontano első darabja Selmeczi éjszaka-zenéje, szinte aleatorikusan sorjázó akkordsorai egy elidegenedett csillagos égbolt, az űr, a felfoghatatlan távolság érzéseit sugallják. Ez a szikár távolságtartás érzékelhető a Semplice tételben is, a gyermekdalokra emlékeztető egyszerű zenei anyaga hangzásában végletekig stilizált, gépzongora-hangot idéz fel.
Érdemes pár szót szólnunk a felvételhez használt kivételes minőségű zongoráról is. Egy szép hangú muzeális hangszerről van szó, egy több, mint 100 éves Steinway-ről, amely Pannónia Filmstúdió frissen felújított hangszere, nem hangversenyzongorás, hanem a darabokhoz illően igazi otthonos, szalonos zongorahanggal.
© Gyenge Enikő
Az előadó gondolatai
Selmeczi György zongorazenéje méltó folytatása annak az évszázadon átívelő zenei nyelvnek, melyet a XX. sz. elején Bartók, Kodály és Lajtha indítottak útjára. Zongoraművészi tapasztalatait és az életben megélt érzelmeit a zenéjén keresztül rendkívül szuggesztíven közvetíti felénk. Az expresszionizmus, a szimbolizmus, a játékosság, a nagyszabású romantikus struktúra éppúgy jellemző
rá, mint a minimalista, részletekbe menő elemzés, a groteszk karakter vagy akár a melankólia tökéletes megjelenítése.
Zenéjét játszva és hallgatva érezzük, hogy mindezek összessége Selmeczi Györgyöt a legnagyobb magyar kortárs zeneszerzők közé emeli.
Balog József
Margó mozija 2. – Három zongoradarab
Andante; Scorrevole; Alla campanella
Margó mozija 4. – Öt zongoradarab
Waldsee I (Halmos György emlékére); Waldsee II;
Hommage à R. Sch.; Le Signorine; B-A-C-H
Margó mozija 6. – Szvit zongorára
Jánosvitéz; Combino; A Hajógyári szigeten; Esztergom
Tizenkét prelűd zongorára
Parlando; Giocoso; Ombra; Malinconico; Allegro, leggiero;
„Grande valse”; Veloce; Semplice; Rubato all’ongherese;
Rigoroso con semplicità; Rubato, recitando; Presto
Két noktürn
Da lontano; Semplice
Személyes holmik…
Selmeczi György kivételesen sokoldalú muzsikus, impozáns zeneszerzői oeuvre-vel, amelyben meglepő módon nem sok darabot találunk tanult és közismerten mesterien kezelt hangszere, a zongora számára. És ez nem véletlen. „A szerző maga is zongorista” – magyarázza, „pontosan tudja, hogy a fontos zongoradarabokat ’rég megírták’ a nagyok. Ezért aztán szinte sosem ír zongoradarabot szándékosan. Vázlatot készít egy ’nem-zongoradarabhoz’, színházi vagy filmzenéhez gyűjt anyagot, lejegyez ezt-azt, hátha jó lesz valamire... Aztán egyszer csak egyikből-másikból, emlékekből, élményekből zongoradarab ’keletkezik’. Amolyan személyes holmi.”
Selmeczi összegyűjtött zongoradarabjait végignézve valóban erre a személyes hangra csodálkozhatunk rá. A romantikus zongoramuzsika én-zene hangulatképei ezek, életrajzi ihletettségű albumlapok és emlékképek lenyomatai, schumanni érzületű intim karakterdarabok, felvillanások, kis jelenetek („scènes mignonnes”).
Csak látszólag ellentmondva az előbbieknek, a lemezünkön felhangzó Margó mozija darabjai nem annyira a belső hang, hanem a mozivászon külső történései, vizualitása által generált improvizált mozizongorázást idézik meg és öntik a kottafejekbe. Selmeczi György a mai napig a magyar mozi egyik legsikeresebb, legkeresettebb filmzeneszerzője, mintegy ötven nagyjátékfilm zenéjének alkotója, aki számos díjat bezsebelt ebben a minőségében is (Budapesti Filmszemle, 1983, 1986: a legjobb filmzenéért járó díj). A Margó mozija eddig 6 részből álló sorozatát az 1990-es évek elején kezdte komponálni, némelyik darabfűzért kamarazenei hangszer-összeállításokra, némelyiket zongorára. A darabok annak a kompozíciós folyamatnak a lenyomatai, ami a szerző 1986-os I. miséjének bemutatója után kezdődött, és az avantgarde törekvések egyeduralma ellenében a zenetörténeti gyökerekhez történő kreatív visszatérést valósított meg, és egyben újfajta kommunikációt hozott létre a hangversenyközönséggel.
Margó mozija 2. zongoradarabjai elképzelt történések, máskor játékos allúziókkal, magánéleti vonatkozásokkal teli képi komponálás, cím nélküli programzenék. Ajánlásuk a szerző zongorista feleségének és alkotótársának, Kincses Margitnak szól: „Margó az én kontrollom, aki képes előadóként és a közönség fülével is hallani és hallgatni a darabjaimat”, vallja a komponista.
Margó mozijának 4. sorozatát szubjektív hommage-okként foghatjuk fel. Waldsee I és II című darabjait egy nagyszabású nemzetközi projekt hívta életre, a 2004-ben útnak indított Waldsee 1944, amely a soha meg nem válaszolt auschwitzi képeslapoknak és a mögöttük felsejlő tragikus emberi sorsoknak állít emléket. Selmeczi főhajtása itt szeretett zongoratanárának, a legendás Halmos Györgynek – egykori fogolynak – is szól. A zongoratanulás gyermekkori emlékei, Schumann és Bach szelleme sejlenek fel a sorozat további darabjaiban: az Hommage à R. Sch. egyaránt adózik a gyermeklelkű romantikus komponistának, és a Bartók Mikrokozmosz hasonló című emlékdarabjának, a Le Signorine és a B-A-C-H szigorú szerkesztésű kétszólamú invenció-parafrázisok.
A 6. Margó mozija végül egy másféle személyes hangot tár elénk: a négytételes szvit kandalló melletti családi muzsika, a szerző unokáinak írott kis darabokkal. Igazi vizuális történetmesélés, mozizongorázás. A Jánosvitéz fergetes motivikus játékot űz Kacsóh Kukorica Jancsi belépőjével, a Combino-villamos csodáját idézi meg a különleges 7/16-os lüktetésű surranó zene (és igen: „álmában csönget egy picit”), egy játszótér mozgalmas, üldözéses rajzfilmakcióhoz méltó filmzenéje a Hajógyári sziget. A finale (Esztergom) szintén családi vonatkozásai miatt került a szvitbe: itt éles hangulatváltással egy liszti nyelvezettel koncipiált virtuóz parafrázist hallhatunk a Boldogasszony anyánk dallamának hangjaira.
Szintén Kincses Margitnak szól a 12 Prelűd ajánlása, ez lemezünk legrégebbi, az 1980-as vége felé keletkezett darabfűzére. Improvizatív, fantáziaszerű, igen változatos hangvételű miniatűrök, gondolat-kísérletek, hangulatpróbák, moments musicaux-k. Mesterek-elődök egész sora pillant ki a hangfejek mögül, ahogy a prelűd műfaji hagyományainak megfelelően mindegyik darab egy-egy külön világ, jellegzetes egyedi technikai megoldásokkal (elvárásokkal), újra elcsodálkozhatunk, hogy a hagyományos ritmusnotáció milyen meghökkentő változatosságot tesz lehetővé, aszimmetrikus ritmikai folyamatok tobzódását. Archív felvételek és karakteres zongorazenék, Rachmaninov, Gershwin, Bartók játéka ötlik az eszünkbe.
A lemez végének hangulati decrescendóját a Két noktürn (2018) hozza el. Da lontano első darabja Selmeczi éjszaka-zenéje, szinte aleatorikusan sorjázó akkordsorai egy elidegenedett csillagos égbolt, az űr, a felfoghatatlan távolság érzéseit sugallják. Ez a szikár távolságtartás érzékelhető a Semplice tételben is, a gyermekdalokra emlékeztető egyszerű zenei anyaga hangzásában végletekig stilizált, gépzongora-hangot idéz fel.
Érdemes pár szót szólnunk a felvételhez használt kivételes minőségű zongoráról is. Egy szép hangú muzeális hangszerről van szó, egy több, mint 100 éves Steinway-ről, amely Pannónia Filmstúdió frissen felújított hangszere, nem hangversenyzongorás, hanem a darabokhoz illően igazi otthonos, szalonos zongorahanggal.
© Gyenge Enikő
Az előadó gondolatai
Selmeczi György zongorazenéje méltó folytatása annak az évszázadon átívelő zenei nyelvnek, melyet a XX. sz. elején Bartók, Kodály és Lajtha indítottak útjára. Zongoraművészi tapasztalatait és az életben megélt érzelmeit a zenéjén keresztül rendkívül szuggesztíven közvetíti felénk. Az expresszionizmus, a szimbolizmus, a játékosság, a nagyszabású romantikus struktúra éppúgy jellemző
rá, mint a minimalista, részletekbe menő elemzés, a groteszk karakter vagy akár a melankólia tökéletes megjelenítése.
Zenéjét játszva és hallgatva érezzük, hogy mindezek összessége Selmeczi Györgyöt a legnagyobb magyar kortárs zeneszerzők közé emeli.
Balog József
