Selmeczi György: Szirén
Opera egy felvonásban (1997)
Opera egy felvonásban Szőcs Géza librettójára
Az opera
"...Donka arról mesélt Annának, hogy mit álmodott. Anna hirtelen megszólalt: Nem igaz, ezt én is álmodtam, és nem így volt!
Egyik kolozsvári kórházban kipróbáltak egy altatót. Ébredés után minden beteg ugyanarról számolt be: azt álmodta, hogy egy ferdén megbillent, sötét folyosón haladt előre, nehezen egyensúlyozva magát, itt-ott jobbról kis folyosók nyíltak, túlsó végükön vakítóan világos ablakkal.
Mit példáz a két történet? Azt, hogy olyan körülmények közt, mikor emberek együtt nőttek fel, ugyanazt az ételt eszik, és ugyanazt az altatót adják be nekik, ilyen körülmények között ugyanazt álmodják; és ezért nem lehet felelőtlenül összevissza beszélni, hogy ezt meg ezt álmodtam – bármikor megszólalhat egy hang: ezt én is álmodtam, és nem erről volt szó..."
Szőcs Géza: Merre mutat versünk?
Fenti szöveg minden esetre egyik forrása a Szirén című operának. A szerző és a szövegíró évtizedekig .ugyanazt ette, ugyanazt az altatót kapta.. A Szirén című novella Szőcs '80-as évekbeli emigrációja során keletkezett, Svájcban jelent meg. Hőse egy karmester, aki sikeres hangversenykörútját követően épp felszállni készül a földközi-tengeri luxushajóra, mikor – maga sem tudja, hogy történhetett – egy szirént vásárol (sic!) egy gyanús kikötői halásztól. Aztán végig az úton kettős életet él: a fedélzeten a sikeres művész szerepében a társaság, az úri utazóközönség kedvence, kabinjában pedig lázas várakozással gondoskodik a szirénről. Az énekre vár, a szirén énekére. A szirén azonban néma, hősünk belerokkanni látszik a várakozásba. Aztán mégiscsak felhangzik a dal, és az antik mintának megfelelően hatása végzetes. A karmester most már csak erre összpontosít, a luxusvacsorákra már csak élelmet szerezni jár, zavart, különös viselkedése mindenkinek feltűnik. És korunk fenomenológiájának megfelelően a luxushajó utasai a szirén énekét riasztó, borzalmas ricsajnak hallják, s követelik, hogy a karmester szabaduljon meg különös útitársától. Hősünk hallani sem akar arról, hogy megváljon a sziréntől, melyhez most már képtelen, de gazdag kapcsolat köti. Következhet a debarquement forcé, a partratétel.
Szőcs több lehetőséget kínál, de az opera éthoszának parancsa szerint a karmesternek meg kell halnia. Opció az is, hogy a végén feltűnik-e a mefisztói halász, hogy jól működő szirénjét visszaszerezze. A különböző változatoknak valószínűleg mindegyike ott rejtőzik a Faust-tradíció bugyraiban, különösen olyan író esetében, aki szívesen és hitelesen játszik el a gondolattal, hogy Faust doktor hajdanában Kolozsvárt is megfordult.
Szőcs művészetében a víznek, a halaknak (miként a madaraknak) rendkívüli jelentősége van. A kamaszálmok és a meglett férfi, a felnőtt művész kalandozásainak szintéziséből különös és szeszélyes filozófia keletkezik, középpontjában a titok és a regényesség kultuszával. A zeneszerző pedig a szirén köré rakja a tavat, a folyót, a tengert, a cethalat, a delfint, a bálnát, a hínárt, az áradást, .a vízi tavasz virágzáporát.. Elhelyezi a szirén-dalban a Virradat a víz alatt című korszakos vers motivikáját, akusztikus szójátékait. A prológus pedig így szól:
"Mi ez itt, ez a fénylő és szaggatott ez a foszforeszkáló és megfoghatatlan?
Elhoztam ezt a lüktetőt és fényeset,
ezt a szaggatottat és érthetetlent
e jelekben itt elhoztam neked
a végtelent s a végemérhetetlent..."
A kortárs zeneszerző esélye - kényszerei fogságában - a történet maga. Azon belül is a sokat kárhoztatott ábrázolás, az újabban nevetséges jellemrajz, a zsáner, a stílusjáték. A szerzőket manapság talán menti a posztmodern tágkeblűsége; de nem kérnek belőle. Talán csak az időfaktor, ami zavarbaejtő. A szerző igen rövid időközönként önvizsgálatot tart és ítélkezik a zenei anyag életképessége felől. Olykor bátornak mutatkozik, de gyakrabban új anyagba menekül, mintha maga is "lüktető és szaggatott" akarna lenni, holott csak kora teszi azzá. Dolog van:
Merészelni elmondani egy történetet...
Hagyni énekelni az énekest...
Tobzódni a diatónia legmélyebb rétegeiben...
Belül tartani metrumot és ritmust (sine qua non)...
Érteni Monteverdit...
Játszani...
A nagyérdemű nyilván szól, ha ugyanezt álmodta és nem így volt.
Háttér
Selmeczi György A szirén című operáját Szőcs Géza novellája alapján komponálta. A téma itt is örök, Odüsszeusz óta mindnyájan a szirén bűbájos énekét vágyunk meghallani. Nos, ez a mondabeli tengeri tünemény különös módon egy óceánjáró útján okoz bonyodalmat. A darabot először francia nyelven mutatták be, Luxemburgban, a Prima Vistára készült magyar átdolgozás fölér egy újra komponálással. Kovács István, Csereklyei Andrea és Hámori Szabolcs énekli a főszerepeket. Ars Nova és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli. A bizarr történetet Gothár Péter állítja színpadra. Selmeczi operája akár azt is bizonyíthatja, hogy a verizmus szelleme él, zenei nyelve pedig kortárs kontextusban is beszélhető.
Szirén produkciók
Prima Vista Fesztivál - 2005. okt. 5. MŰPA, Fesztivál Színház
Szereplők
Karmester: Kovács István
A halász / A kapitány: Hámori Szabolcs
A szirén: Csereklyei Andrea
Közreműködik az Ars Nova Énekegyüttes
(művészeti vezető: Dr. Kiss Katalin)
és a Reményi Kamarazenekar
Szövegét írta: Szőcs Géza
Karmeseter: Selmeczi György
Rendező: Gothár Péter
"...Donka arról mesélt Annának, hogy mit álmodott. Anna hirtelen megszólalt: Nem igaz, ezt én is álmodtam, és nem így volt!
Egyik kolozsvári kórházban kipróbáltak egy altatót. Ébredés után minden beteg ugyanarról számolt be: azt álmodta, hogy egy ferdén megbillent, sötét folyosón haladt előre, nehezen egyensúlyozva magát, itt-ott jobbról kis folyosók nyíltak, túlsó végükön vakítóan világos ablakkal.
Mit példáz a két történet? Azt, hogy olyan körülmények közt, mikor emberek együtt nőttek fel, ugyanazt az ételt eszik, és ugyanazt az altatót adják be nekik, ilyen körülmények között ugyanazt álmodják; és ezért nem lehet felelőtlenül összevissza beszélni, hogy ezt meg ezt álmodtam – bármikor megszólalhat egy hang: ezt én is álmodtam, és nem erről volt szó..."
Szőcs Géza: Merre mutat versünk?
Fenti szöveg minden esetre egyik forrása a Szirén című operának. A szerző és a szövegíró évtizedekig .ugyanazt ette, ugyanazt az altatót kapta.. A Szirén című novella Szőcs '80-as évekbeli emigrációja során keletkezett, Svájcban jelent meg. Hőse egy karmester, aki sikeres hangversenykörútját követően épp felszállni készül a földközi-tengeri luxushajóra, mikor – maga sem tudja, hogy történhetett – egy szirént vásárol (sic!) egy gyanús kikötői halásztól. Aztán végig az úton kettős életet él: a fedélzeten a sikeres művész szerepében a társaság, az úri utazóközönség kedvence, kabinjában pedig lázas várakozással gondoskodik a szirénről. Az énekre vár, a szirén énekére. A szirén azonban néma, hősünk belerokkanni látszik a várakozásba. Aztán mégiscsak felhangzik a dal, és az antik mintának megfelelően hatása végzetes. A karmester most már csak erre összpontosít, a luxusvacsorákra már csak élelmet szerezni jár, zavart, különös viselkedése mindenkinek feltűnik. És korunk fenomenológiájának megfelelően a luxushajó utasai a szirén énekét riasztó, borzalmas ricsajnak hallják, s követelik, hogy a karmester szabaduljon meg különös útitársától. Hősünk hallani sem akar arról, hogy megváljon a sziréntől, melyhez most már képtelen, de gazdag kapcsolat köti. Következhet a debarquement forcé, a partratétel.
Szőcs több lehetőséget kínál, de az opera éthoszának parancsa szerint a karmesternek meg kell halnia. Opció az is, hogy a végén feltűnik-e a mefisztói halász, hogy jól működő szirénjét visszaszerezze. A különböző változatoknak valószínűleg mindegyike ott rejtőzik a Faust-tradíció bugyraiban, különösen olyan író esetében, aki szívesen és hitelesen játszik el a gondolattal, hogy Faust doktor hajdanában Kolozsvárt is megfordult.
Szőcs művészetében a víznek, a halaknak (miként a madaraknak) rendkívüli jelentősége van. A kamaszálmok és a meglett férfi, a felnőtt művész kalandozásainak szintéziséből különös és szeszélyes filozófia keletkezik, középpontjában a titok és a regényesség kultuszával. A zeneszerző pedig a szirén köré rakja a tavat, a folyót, a tengert, a cethalat, a delfint, a bálnát, a hínárt, az áradást, .a vízi tavasz virágzáporát.. Elhelyezi a szirén-dalban a Virradat a víz alatt című korszakos vers motivikáját, akusztikus szójátékait. A prológus pedig így szól:
"Mi ez itt, ez a fénylő és szaggatott ez a foszforeszkáló és megfoghatatlan?
Elhoztam ezt a lüktetőt és fényeset,
ezt a szaggatottat és érthetetlent
e jelekben itt elhoztam neked
a végtelent s a végemérhetetlent..."
A kortárs zeneszerző esélye - kényszerei fogságában - a történet maga. Azon belül is a sokat kárhoztatott ábrázolás, az újabban nevetséges jellemrajz, a zsáner, a stílusjáték. A szerzőket manapság talán menti a posztmodern tágkeblűsége; de nem kérnek belőle. Talán csak az időfaktor, ami zavarbaejtő. A szerző igen rövid időközönként önvizsgálatot tart és ítélkezik a zenei anyag életképessége felől. Olykor bátornak mutatkozik, de gyakrabban új anyagba menekül, mintha maga is "lüktető és szaggatott" akarna lenni, holott csak kora teszi azzá. Dolog van:
Merészelni elmondani egy történetet...
Hagyni énekelni az énekest...
Tobzódni a diatónia legmélyebb rétegeiben...
Belül tartani metrumot és ritmust (sine qua non)...
Érteni Monteverdit...
Játszani...
A nagyérdemű nyilván szól, ha ugyanezt álmodta és nem így volt.
Háttér
Selmeczi György A szirén című operáját Szőcs Géza novellája alapján komponálta. A téma itt is örök, Odüsszeusz óta mindnyájan a szirén bűbájos énekét vágyunk meghallani. Nos, ez a mondabeli tengeri tünemény különös módon egy óceánjáró útján okoz bonyodalmat. A darabot először francia nyelven mutatták be, Luxemburgban, a Prima Vistára készült magyar átdolgozás fölér egy újra komponálással. Kovács István, Csereklyei Andrea és Hámori Szabolcs énekli a főszerepeket. Ars Nova és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényli. A bizarr történetet Gothár Péter állítja színpadra. Selmeczi operája akár azt is bizonyíthatja, hogy a verizmus szelleme él, zenei nyelve pedig kortárs kontextusban is beszélhető.
Szirén produkciók
Prima Vista Fesztivál - 2005. okt. 5. MŰPA, Fesztivál Színház
Szereplők
Karmester: Kovács István
A halász / A kapitány: Hámori Szabolcs
A szirén: Csereklyei Andrea
Közreműködik az Ars Nova Énekegyüttes
(művészeti vezető: Dr. Kiss Katalin)
és a Reményi Kamarazenekar
Szövegét írta: Szőcs Géza
Karmeseter: Selmeczi György
Rendező: Gothár Péter
