Rorate Caeli
Kamarakantáta
Kiadás éve: 2019
Elérhető a Rózsavölgyi Zeneműboltban és Webáruházban: ITT
A Rorate advent első vasárnapjától karácsonyig minden reggel megtartott hajnali mise, mely olyan jelentőségre tett szert a magyar katolikus egyházban, hogy a Szentszék, mely egyébként nem támogatta a Rorate liturgikus kanonizálását, a XIX. század végén a magyar egyháznak engedélyezte használatát. A szöveg poétikai szépsége külön figyelmet érdemel.
A zenetörténetben számos formában, műegészként és nagyforma részeként is megjelenik.
A kamarakantáta négyszólamú énekegyüttesre, népi szólóénekesre és zongorára készült (templomi előadásban a zongora szólama megoszlik az orgona és a harangjáték között). Az eredeti formának megfelelően a Rorate cæli kezdetű kétsoros rendre beékelődik az imaszöveg strófái közé, mégpedig többnyire a népi énekes előadásában, csaknem direkt módon felidézve a mezőségi intonációt és dallamszerkezetet. Erre válaszul az együttes alapvetően madrigaleszk stílusban, valamelyest mégis drámai hangsúlyokkal építi föl azt a dialógust, mely ember és Isten egyetemes viszonyát jeleníti meg. A latin prozódia ebben az esetben számos különleges ritmikai és metrikai fordulat lehetőségét tartalmazza. Különleges hatást kelt, hogy a kompozíció zárószakaszában az énekegyüttes tagjai blockflötéken játsszák a zsolozsma-szerű codát.
A mű időtartama 12 perc.
A Rorate advent első vasárnapjától karácsonyig minden reggel megtartott hajnali mise, mely olyan jelentőségre tett szert a magyar katolikus egyházban, hogy a Szentszék, mely egyébként nem támogatta a Rorate liturgikus kanonizálását, a XIX. század végén a magyar egyháznak engedélyezte használatát. A szöveg poétikai szépsége külön figyelmet érdemel.
A zenetörténetben számos formában, műegészként és nagyforma részeként is megjelenik.
A kamarakantáta négyszólamú énekegyüttesre, népi szólóénekesre és zongorára készült (templomi előadásban a zongora szólama megoszlik az orgona és a harangjáték között). Az eredeti formának megfelelően a Rorate cæli kezdetű kétsoros rendre beékelődik az imaszöveg strófái közé, mégpedig többnyire a népi énekes előadásában, csaknem direkt módon felidézve a mezőségi intonációt és dallamszerkezetet. Erre válaszul az együttes alapvetően madrigaleszk stílusban, valamelyest mégis drámai hangsúlyokkal építi föl azt a dialógust, mely ember és Isten egyetemes viszonyát jeleníti meg. A latin prozódia ebben az esetben számos különleges ritmikai és metrikai fordulat lehetőségét tartalmazza. Különleges hatást kelt, hogy a kompozíció zárószakaszában az énekegyüttes tagjai blockflötéken játsszák a zsolozsma-szerű codát.
A mű időtartama 12 perc.
