Selmeczi György: Boldogasszony lovagja
Vígopera két felvonásban
Szövegét saját eredeti hangjátékából írta Béres Attila
A szerző Selmeczi György a Boldogasszony lovagja című két felvonásos vígopera megalkotását tűzi ki célul, melynek szövegét (librettó) saját eredeti hangjátékából Béres Attila írta.
A mű a Szent László-legendárium motívumait szövi játékos egységbe, számos kitűnő szerepet kínálva az előadóknak. Az előadói apparátus nyolc szólistából, kamarakórusból és kamarazenekarból áll, lehetővé téve ezzel, hogy kisebb színpadokon és kisméretű zenekari árok használatával is bemutatható legyen.
Terjedelem: a mű teljes játékideje 110 perc, a szerepek nehézségi foka közepes, a színpadi megvalósítás széles körű lehetőségeket kínál.
A cselekmény a XII. század végén zajlik Nagyváradon, ahová egy környező faluból küldöttség érkezik. Újonnan épült templomukat Szent Lászlónak szeretnék szentelni. Csakhogy Szent László szentté avatása késlekedik, az általa végbevitt csodák és hőstettek bizonyításra várnak. A jámbor falusiak elszántan próbálják bebizonyítani Szent László emberfeletti tetteinek valóságos mivoltát. Számos kedves epizód során meggyőzik a Rómából érkezett klerikusokat, s a humoros jelenetek sorába egy kedves szerelmi szál is fűződik a deák és a kocsmáros lánya között.
A zene sajátos és játékosan archaizáló stílusban, vonzó melodikával, valamelyest a kései barokk kisoperák hangulatát is idézve bontakozik ki, de nem hiányozhat a derűs idézőjelek használata, mely végeredményben félreérthetetlenül mai zenés színpadi alkotást eredményez. A szerző igyekszik mindenben egy általános operai elvárásnak megfelelni, mind a cselekmény vezetése, mind pedig a zárt számok (áriák, együttesek) és a cselekményt bonyolító, megkomponált recitativók tekintetében. Hangrendszerében, harmóniavilágában az opera számos modális megoldást kínál, csak úgy mint a vígoperai tradícióból ismert effektusokat. Szerző arra törekszik, hogy teljesen kidolgozott, jól használható partitúrát bocsásson reménybeli előadói rendelkezésére.
A mű a Szent László-legendárium motívumait szövi játékos egységbe, számos kitűnő szerepet kínálva az előadóknak. Az előadói apparátus nyolc szólistából, kamarakórusból és kamarazenekarból áll, lehetővé téve ezzel, hogy kisebb színpadokon és kisméretű zenekari árok használatával is bemutatható legyen.
Terjedelem: a mű teljes játékideje 110 perc, a szerepek nehézségi foka közepes, a színpadi megvalósítás széles körű lehetőségeket kínál.
A cselekmény a XII. század végén zajlik Nagyváradon, ahová egy környező faluból küldöttség érkezik. Újonnan épült templomukat Szent Lászlónak szeretnék szentelni. Csakhogy Szent László szentté avatása késlekedik, az általa végbevitt csodák és hőstettek bizonyításra várnak. A jámbor falusiak elszántan próbálják bebizonyítani Szent László emberfeletti tetteinek valóságos mivoltát. Számos kedves epizód során meggyőzik a Rómából érkezett klerikusokat, s a humoros jelenetek sorába egy kedves szerelmi szál is fűződik a deák és a kocsmáros lánya között.
A zene sajátos és játékosan archaizáló stílusban, vonzó melodikával, valamelyest a kései barokk kisoperák hangulatát is idézve bontakozik ki, de nem hiányozhat a derűs idézőjelek használata, mely végeredményben félreérthetetlenül mai zenés színpadi alkotást eredményez. A szerző igyekszik mindenben egy általános operai elvárásnak megfelelni, mind a cselekmény vezetése, mind pedig a zárt számok (áriák, együttesek) és a cselekményt bonyolító, megkomponált recitativók tekintetében. Hangrendszerében, harmóniavilágában az opera számos modális megoldást kínál, csak úgy mint a vígoperai tradícióból ismert effektusokat. Szerző arra törekszik, hogy teljesen kidolgozott, jól használható partitúrát bocsásson reménybeli előadói rendelkezésére.
