A keresztút szélén
Passióoratórium vegyeskarra, zongorára és nagybőgőre
Elérhető a Rózsavölgyi Kiadó Webáruházában: ITT
Szabó Barna: A keresztút szélén – passió-oratórium vegyeskarra, zongorára és nagybőgőre
A vegyeskarra, zongorára és nagybőgőre feldolgozott passiótörténet 2015-ben keletkezett, megírásában meghatározó élményként nagy szerepet játszott Orbán György Passió magyar nyelven c. kompozíciója (1989), vallja a szerző. Az inspiráció Erdei Péter, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus karnagyának ösztönzése nyomán öltött testet, aki javasolta, hogy a megírandó mű Jézus szenvedéstörténetét kizárólag a kórusra alapozva jelenítse meg. A zeneszerző által összeállított szöveg sajátos megoldással él, amikor az evangéliumokból és más bibliai forrásokból csak azokat a szövegrészeket emeli ki, amelyek a történet valamely szereplőjéhez kapcsolódnak, ugyanakkor a mondatokat nem szólisták, hanem a kórus közössége szólaltatja meg. „A passió eseményeinek ilyen módon történő bemutatása az igazság minden korban jellemző általános felismeretlenségéről, féleértéséről és botrányáról szól” – írja a zeneszerző.
A négyszólamú vegyeskar legtöbbször osztott szoprán és basszus szólamokkal énekel, kivételt képez a IV., Pilatus-jelenet és a kereszthalál tétel, amelyben a szerző a cori spezzati hagyomány alapján kettéosztja a kórust, méghozzá (a szövegkönyv instrukciója alapján) fizikailag is elválasztva őket, és azután „a bariton szólam jobb es bal oldalán, két latorként, elkárhozandók és üdvözülendők együtt
(vakon) szemlélik a felfoghatatlant: Isten titokzatos halálát és megdicsőülését.”
I. Szomorú az én lelkem mindhalálig (A pohár elfogadása)
II. Kit kerestek? (Az elfogatás)
III. A halk és szelíd hang
IV. Micsoda az igazság? (Pilátus-jelenet és kereszthalál)
V. Jeruzsálem leányai
Szabó Barna: A keresztút szélén – passió-oratórium vegyeskarra, zongorára és nagybőgőre
A vegyeskarra, zongorára és nagybőgőre feldolgozott passiótörténet 2015-ben keletkezett, megírásában meghatározó élményként nagy szerepet játszott Orbán György Passió magyar nyelven c. kompozíciója (1989), vallja a szerző. Az inspiráció Erdei Péter, az Új Liszt Ferenc Kamarakórus karnagyának ösztönzése nyomán öltött testet, aki javasolta, hogy a megírandó mű Jézus szenvedéstörténetét kizárólag a kórusra alapozva jelenítse meg. A zeneszerző által összeállított szöveg sajátos megoldással él, amikor az evangéliumokból és más bibliai forrásokból csak azokat a szövegrészeket emeli ki, amelyek a történet valamely szereplőjéhez kapcsolódnak, ugyanakkor a mondatokat nem szólisták, hanem a kórus közössége szólaltatja meg. „A passió eseményeinek ilyen módon történő bemutatása az igazság minden korban jellemző általános felismeretlenségéről, féleértéséről és botrányáról szól” – írja a zeneszerző.
A négyszólamú vegyeskar legtöbbször osztott szoprán és basszus szólamokkal énekel, kivételt képez a IV., Pilatus-jelenet és a kereszthalál tétel, amelyben a szerző a cori spezzati hagyomány alapján kettéosztja a kórust, méghozzá (a szövegkönyv instrukciója alapján) fizikailag is elválasztva őket, és azután „a bariton szólam jobb es bal oldalán, két latorként, elkárhozandók és üdvözülendők együtt
(vakon) szemlélik a felfoghatatlant: Isten titokzatos halálát és megdicsőülését.”
I. Szomorú az én lelkem mindhalálig (A pohár elfogadása)
II. Kit kerestek? (Az elfogatás)
III. A halk és szelíd hang
IV. Micsoda az igazság? (Pilátus-jelenet és kereszthalál)
V. Jeruzsálem leányai
